| Köszöntő |
 |
| 2008 július 29. (kedd) 13:57 |
|
„Mire felneveled a gyerekeidet, megtanulod, mivel tartozol szüleidnek.” (Miguel Tirado Zarco)  1992-ben egy lelkes kis csapat elhatározta, hogy megkeresi azokat a családokat, akik 3 vagy több gyermeket nevelnek, illetve neveltek fel az évek során, és létrehozzák Pilisszentivánon a NOE helyi csoportját. Az elmúlt 15 év alatt rengeteg közös programot szerveztünk, s egyre inkább érlelődött bennünk a gondolat, hogy a csoport olyan jogi személyiséggé alakuljon, ami lehetővé teszi számunkra a pályázatokon való indulást, és a különböző támogatások fogadását. Így alakult meg 2007. szeptember 27-én a Pilisilen Nagycsaládosok Közhasznú Egyesülete. Legfőbb célunk, hogy összefogjuk azokat a családokat, amelyek a gyermeknevelést értéknek tartják, és tudják, hogy a családok léte a társadalomban ugyanolyan fontos szerepet játszik, mint az egészséges sejtek a test egészének működésében. A mai rohanó, értékvesztett világban nagyon fontos, hogy érezze mindenki, nincs egyedül, számíthat a másikra. Céljainkat közös programok szervezésével, érdekképviselettel, a családok támogatásával, segítésével próbáljuk megvalósítani. A legnagyobb öröm pedig az, amikor a felnövekvő nemzedék úgy gondolja, hogy jó volt nagy családban felnőni, s ő maga is ilyen családot szeretne. Természetesen tudjuk, hogy egy családot egyben tartani nem könnyű, de nagyon szép feladat. Rengeteg nehézség állja utunkat, de hittel, szeretettel, elszántsággal és bizalommal minden akadály leküzdhető. A nagycsaládban felnövekvő gyermekek megtanulnak alkalmazkodni egymáshoz, lemondani a másik javára, s ezeket a képességeiket az élet más területén is kamatoztatni tudják.
Szeretettel várunk mindenkit, akár pártoló, akár rendes tagnak közénk, akik fontosnak tartják a harmonikus családi életet, és ezt szeretnék másokkal is megosztani!
|
A sündisznó család roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.